A tanítóképzőt végzett Nagy Imre (1893-1976) egyetemi tanárként dolgozott. Az első világháborút követően szobrászattal foglalkozott. Egy ideig Budapesten élt, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult rajzot és festészetet, majd 1924-ben hazatért és szülőfalujában, Csíkzsögödön telepedett le, ahol haláláig a székely tájat és az ott élő embereket örökítette meg.

1920-tól kezdődően több tárlata volt Kolozsváron, Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben, sőt Londonban is volt egy egyéni kiállítása.

Három egymásból nyíló szobából álló fatornácos parasztházához 1963-ban toldotta hozzá műtermét, melyben alkotott. 80 éves korán túl is naponta 6 órán keresztül dolgozott.

Tehetségének nyilvános elismeréseként 1939-ben grafikáiért „Zichy Mihály“ díjjal tüntették ki, 1957-ben pedig „Románia érdemes művésze“ címmel jutalmazták munkásságáért, ugyanakkor a Kulturális Érdemrend I. osztályú elismerését jelentő érmet is odaítélték számára.

Szülőháza múzeummá lett, melynek udvarán található a nagy művész sírhelye. Az emlékházban rendezett Nagy Imre kiállítás a művész személyes bútordarabjaiból, könyveiből, dokumentumaiból és festménygyűjteményéből áll. Külön említésre méltó a művész szalmakalap gyűjteménye, utolsó két rajzolt önarcképe és utolsó, a festőállványon található befejezetlen kompozíciója. A festőművész a városra hagyományozta több mint 6000 művét.

1973-ban, Nagy Imre 80. születésnapja alkalmából szülőháza mellé felépítik a Galériát. A festő halála után ebbe az épületbe helyezték el a több mint 6000 festményből álló Nagy Imre állandó kiállítást. Festményei közül ugyanakkor sok megtalálható a Marosvásárhelyi Képtár, illetve a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum állandó kiállításain.

Fénykép: https://locuridinromania.ro/