Gyönyörű őszi nap, november eleje volt, kellemes meleg, ideális egy túrázáshoz a Bodoki-havasok északkeleti részében. Torjától nyugatra, a Jajdon völgyében gyűltünk össze, három kilométert autóztunk, majd gyalog folytattuk az utunkat. Gyönyörűen látszott nyugatra a Burdé-tető, illetve a Kőmöge csúcsa. Előbb az Élesorr tetejére másztunk ki egy gyönyörű bükkerdőben. Fent a tisztásról csodálatos kilátás nyílt a Bodoki-havasok északi gerincére, a célpontunkra. Leereszkedtünk, kereszteztük a Futásfalva irányába tartó erdei utat, majd a Szájpes-erdő mellékgerincén újabb csodálatos bükkösben tartottunk a hegység főgerince felé. Egy közeli tisztásról beláttuk a Felső Háromszéki-medencét és a környező hegyeket. A Szárhegy-mező tetején értük el a Bodoki-havas főgerincét, ahol 1120 méteren jártunk. Onnan tökéletesen beláttuk az Olt völgyét, illetve a Hargita-hegység déli részének csúcsait. Hamarosan a 1195 méteren lévő Burdé-tető magaslatán álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt keletre, a Háromszéki-havasok északi részére és a Nemerére.

Kemény ereszkedő következett a Burdé-nyeregig, itt ért véget a gerinctúránk. Épp a Kőmöge előtt tértünk le a Jajdon-völgy irányába, ahová készültünk vissza. Egy vékony ösvénykét követtünk, hamarosan meredek völgyben találtuk magunkat, ahol nagyon nehézkes volt az előrehaladás a kidőlt fák és a vizes kövek miatt. Régen járhatott ember ezen a vidéken. Szerencsére nem tartott sokáig ez a nehezebb szakasz, egy kényelmesebb erdei útra térhettünk, amelyen már gyorsan menetelhettünk a végső célunk irányába. Az út mellett megkóstolhattunk egy nagyon finom borvizet, és felfedeztük a Pokol-völgy bejáratát is, ahol mofetták és borvizek kínálják magukat.

Gáspár László Zsolt