A Csángó Néprajzi Múzeum néven intézményesült gyűjtemény a zabolai származású Pozsony Ferenc néprajzkutató több évtizedes gyűjtőmunkája során létrehozott gazdag tárgyállományon alapszik.
Az 1970-es években induló néprajzi és helytörténeti kutatások során előbb Zabola, majd a szűkebb háromszéki régió székely, román és cigány ajkú lakosságának sajátos kultúráját tükröző tárgyak kerültek a gyűjteménybe,
majd az 1980-as évektől ez az anyag erdélyi szász, valamint jelentős moldvai és gyimesi csángó, muzeális értékű tárgycsoportokkal gyarapodott.
A gyűjtés során adományként kapott, illetve vásárolt értékek – viseletek, textíliák és használati eszközök –Zabolán egy régi házban kerültek kiállításra, mely már 1974-től a látogatók számára is hozzáférhetővé vált, így a magángyűjtemény zabolai tájházként fokozatosan beilleszkedett a település és a térség látnivalóinak sorába.
A múzeumtelek végében került felépítésre 2002–2003-ban a kinézete alapján csángó csűrként emlegetett, kiállítási célokat szolgáló épület, amelynek állandó kiállítása A moldvai csángók hagyományos népművészete című tárlat.

A csángó-magyarok az európai és a moldvai kultúra számos régies elemét megőrizték napjainkig. A nyelvi, etnikai és a kulturális asszimiláció jelentős mértékben elmélyült településeikben az utóbbi évtizedekben, de elsősorban a nemzetközi munkamigráció hatására felgyorsultak azok a modernizációs folyamatok is, melyek végül is a hagyományos csángó életforma, kultúra átrendeződéséhez és eltűnéséhez vezethetnek.

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke már 1991-től kezdődően alapkutatást szervezett a moldvai csángók által lakott településekben. Annak háttérintézménye, a Kriza János Néprajzi Társaság pedig 2001-ben kezdeményezte egy olyan múzeum alapítását, mely szisztematikusan gyűjti, rendszerezi, hosszú távon megőrzi és bemutatja a moldvai csángók tárgyi és szellemi kultúráját.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával, a háromszéki Zabolán, Moldva szomszédságában, 2003. szeptember 14-én megnyitották A moldvai csángók hagyományos népművészete című állandó kiállítást Pozsony Ferenc magángyűjteményéből. Annak folyamatos működtetésére 2004-ben hivatalosan is bejegyezték a Pro Museum Egyesületet, mely a zabolai gyűjtemény tulajdonosa. Ez együttműködési szerződést kötött 2004-ben a Székely Nemzeti Múzeummal, mely 2005-től már fiatal néprajzkutatót nevezett ki külső részlegének élére.
A múzeum hosszú távú fenntartását elsősorban Kovászna Megye Tanácsa, mely a SZNM finanszírozója, valamint Zabola község tanácsa biztosítja. A gyűjtemény gyarapítását, szakmai feldolgozását, művelődési és tudományos programjainak szervezését különböző romániai, magyarországi alapítványok, múzeumok és művelődési intézetek, valamint magánszemélyek is támogatják. A román kulturális tárca szakbizottsága 2007 decemberében bocsátotta ki az új intézmény ideiglenes működési engedélyét.

A Csángó Néprajzi Múzeum alapkiállítása bemutatja a moldvai csángók születéstől a halálig tartó, szakrális életútját. Külön tárlókban állították ki a csángók magyar nyelvű vallásosságával kapcsolatos tárgyi dokumentumokat. Ugyanott archaikus gorzafalvi, lészpedi és pusztinai lakásbelsőket, színes ünnepi viseleteket, textíliákat, valamint hagyományos fazekasműhelyt és annak termékeit is meg lehet tekinteni.

A látogatók a csángó kiállítás mellett ugyanott megtekinthetik a zabolai székely tájházat is, melyben elsősorban a helyi lakáskultúrával, hagyományos ünnepi viseletekkel, a zabolai épített örökséggel, a gróf Mikes család emlékeivel, helyben megőrzött történelmi ábrázolásokkal, valamint XV-XIX. századi kandallócsempékkel lehet megismerkedni.

A zabolai intézmény ugyanakkor jelentős erdélyi szász és háromszéki cigány kollekcióval is rendelkezik. Az érdeklődők dokumentumfilmek segítségével ismerhetik meg a hagyományos csángó életformát és folklórt. A kutatók és az egyetemisták tájékozódását elsősorban az itt elhelyezett Csángó Archívum, valamint az egyre bővülő szakmai könyvtár segíti elő. A néprajz szakos egyetemi hallgatók a zabolai intézmény keretében múzeumi gyakorlaton vehetnek részt, ugyanott szervezik meg a fiatal néprajzkutatók szakmai szemináriumát is.

Zabola magyarsága büszkén emlegeti az innen származó Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár, akadémikus nevét, aki több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként a szülőháza szomszédságában igen értékes tárgyi anyagot őrző néprajzi múzeumot hozott létre.

A tájház telkén, egy csűrszerű épületben 2003. szeptember 14-én nyitották meg az első állandó kiállítást Moldvai csángó magyarok hagyományos népművészete címen. Az intézmény kezdeményezői 2004-ben alapították a Pro Museum Egyesületet, ez a tájház és a csángó gyűjtemény tulajdonosa, működtetője.

A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum 2005-ben betagolódott a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum szerkezetébe, mely biztosítja e külső részleg szakmai és intézményes felügyeletét. Az intézmény elsősorban a Moldvában élő csángó magyarok tárgyi és szellemi kultúráját gyűjti, rendszerezi és jeleníti meg.

A Csángó Néprajzi Múzeum földszintjén hagyományos , lészpedi és pusztinai lakásbelsőket, egy gorzafalvi fazekas műhelyeredeti felszerelését, munkaeszközeit és termékeit lehet megtekinteni. Az állandó alapkiállítás keretében pedig a moldvai csángó magyarok születéstől halálig terjedő, szakrális és profán tárgyakkal szemléltetett életútja követhető nyomon. A moldvai csángó gyűjteményen kívül a múzeum őriz zabolai székely, zabolai román, erdélyi szász és cigány anyagot is.

A székely házban a látogatók megismerkedhetnek Zabola hely- és kultúrtörténeti emlékeivel, - és Mikes családhoz fűződő képekkel, tárgyakkal és dokumentumokkal. Ugyanitt megtekinthetők 16–19. századi kandallócsempék, a közelmúlt helyi viseletei, a népi kézművesség szerszámai és termékei, az első és a második világháború emléktárgyai valamint egy gazdacsalád tisztaszobájába, mely az 1930-as évek helyi lakáskultúráját tükrözi.