Az udvarházból br. Apor Pétert (1888—1982, Háromszék főispánja 1940 és 1944 között) 1947-ben kilakoltatták és az épületet államosították. Közel fél évszázadon keresztül az épületet a helyi állami gazdaság használta. 1989 után a kúria visszakerült Apor Csaba révén visszakerült a család birtokába.

Az Aporok, a legjelentősebb háromszéki primor családok egyike, a székely székek közé beékelődő egykori Felső- Fehér vármegyei Altorján és környékén 1309-ben vásároltak birtokot. A család egykori középkori lakóhelye Mihály vajda bejövetele idejében (1600) elpusztult. Ezt Apor Lázár, Kézdiszék alkirálybírája építtette újra a 17. század első felében. Valószínűsíthető, hogy építkezései számára mintául a mára elpusztult, falképekkel díszített zabolai udvarház szolgált.

Ekkor az udvarház három alápincézett „házból” (szobából), konyhából és kamrából állott. Az építkezést Apor András (Apor Lázár fia) fia fejezte be. Egy megmaradt feljegyzés szerint a házat 1651-ben festették ki. Apor István (1638—1704) a Thököly dúlást megsínylő udvarházat 1693-ban késő-reneszánsz stílusban átalakította. Építkezéseit két, vörös andezitből faragott, fogazatos, évszámos kő ajtókeret, a dél-nyugati szoba új boltozatának feliratos stukkódíszei, a pitvar falába beépített feliratos, az Apor és a Farkas családok kettős címerét tartalmazó (1696) feliratos és faragott márványtábla jelzi. Két újabb boltozott és stukkódíszes szobával és az alattuk lévő két pincehelyiséggel bővítette az épületet. Ekkor készült az udvarház szobáinak festett dísze is. A Kis palota nőalakos késő reneszánsz ablakbélletei 2004-ben kerültek feltárásra. Ugyanebből az időszakból származnak az épületben talált kőből faragott reneszánsz kályhalábak is.

Az emlékíró Apor Péter (1676--1752) közel fél évszázadon át lakta a kúriát, s feltételezhetően ő is végzett rajta módosításokat. Az ő idejében, az 1710-es évek derekán épült a ma is meglévő Gabonás ház.

Újabb, nagyobb méretű átalakításokat br. Apor Lázár cs. k. belső tanácsos és titoktartó végzett az épületen, aki rögtön az épület birtokba vétele után (1814) kijavíttatta tetőszerkezetét, a régi, nyitott tűzhelyű konyhát véglegesen felszámolta, módosított a szobák nyílásain és megépíttette az emeletes, klasszicista stílusú kőtornácot.