Kézdiszék Csernáton Damokos Gyula kúria

Damokos Gyula kúria

Kézdiszék Csernáton 527070 Cernat, 330., Jud. Covasna

Az épület kora, építési ideje:

Az udvarház késő reneszánsz kori alapokra épült, az 1802-es és 1830-as földrengések után, 1831-ben Damokos Ferenc és felesége, Tompa Terézia nagy átalakításokat végeztetett rajta, ennek következtében az épület neoklasszicista stílusjegyeket kapott, és elnyerte ma is látható formáját. Bizonyára ekkor építették a kúria négy vaskos oszlopra nehezedő, előugró klasszicista tornácát is. A millennium emlékére parkosították, fenyőfákkal, díszbokrokkal ültették be, a virággruppokba jázmint, orgonát, sárga rózsát telepítettek.

A kúriától jobbra, nem messze áll a földig érő koronájáról ismert és számon tartott nagylevelű hárs, amelyhez több legenda is fűződik, hogy Jókai Mór emlékére és tiszteletére ültették, az ő jelenlétében, 1882-ben. Azt is tudni vélték az öregek, hogy Jókai Mór ebben az udvarházban vendégeskedett. Damokosok című regényében házigazdáinak, a Damokos családnak állít emléket, kiemelve a sokat próbált főúri-nemesi família jelentőségét, társadalmi, politikai, gazdasági téren egyaránt. A családi emlékezet szerint, a hársfát az egyik Damokos-fiú születésekor ültették.

Az épület rövid leírása, jellegzetességei:

A Damokos Gyula-kúria Alsócsernátonban, a Felszegen található udvarházak közül a legmutatósabb. A telek közepére építették, valamikor szép park vette körül. A parkot az elmúlt rendszerben nagyon lepusztították, de az 1970-es évektől, mióta múzeumi intézmény működik az épületben és annak kertjében, sikerült teljes szépségében visszaállítani. Akkor a szentkatolnai állami gazdaság birtokolta a telket, a parkot, a kúriát, mely a végnapjait élte.
A kúria hányatott sorsa az 1949-es államosítással kezdődött. 1949 és 1971 között az épületet gabonaraktárként, szülőotthonként, alkalmi munkások lakásaként hasznosították, volt ezenkívül a mezőgazdasági munkálatokban részt vevő katonák szállása, majd az 1960–1968-as években disznóhizlaldává züllesztették, ekkor került végveszélybe. Az épület pusztulásnak indult, mígnem 1971–1972-ben Király Károly, a megye vezetője művelődési célokra, múzeum létrehozására átadta az épületet, és a már beleköltözött traktorállomás számára más helyet jelölt meg. A kúriát a földrengések is rongálták és pusztították. Az 1940-es földrengés okozta károkat a család helyreállította. Akkor az épület délnyugati oldalához egy szárnyat toldottak gyermekszobának. Ezt megelőzően, 1870–1880 között a kúria nyugati oldalához ragasztották a padlásfeljárót és az épületből megközelíthető mellékhelyiséget. Ez idő tájt az épület jobb sarkához, a tetősík meghosszabbításával kamraépületet illesztettek, alatta almáspincét alakítottak ki. A kamrát a konyhából lehetett megközelíteni, amely több mint hatvan négyzetméter alapterületű volt, gerendázott padlással. A konyha padozata régen kőlapokkal volt kirakva, 1994-es feljavítása óta deszkapadlót kapott. A konyhából valamikor egysoros téglafallal leválasztottak egy két méter széles részt a szolgálóleányoknak hálóhelyül. Ezt a helyiséget később, 1930–1935 között Damokos Gyuláné Tana Julianna fürdőszobává alakította át. A vizet a kúria jobb oldalánál, közvetlenül az épület mellett levő kútból nyerték, illetve szivattyúzták a konyhában levő nagy tartályba, amelyet a kályha fölé építettek, és így állandóan meleg vízzel láthatták el a fürdőszobát. A nagyméretű kályhát az 1955–1958-as években az állami gazdaság bontotta le, amikor irodáknak használták a kúriát.

Az épülettömb oromfalas tornácát az 1977. március 4-ei földrengés után csak úgy lehetett megmenteni az összeomlástól, hogy aládúcolva és a főfalhoz támasztva, rejtett vaskötéssel, nagy igényességgel összehúzatták. Az 1990-es földrengés tovább rongálta az épületet, állagában annyira meggyengítette, hogy esedékessé vált a teljes tatarozása a tetőtől a pincéig. Ezt a munkálatot a megye műemlékes szakemberei vigyázták. 1993–1994-ben, amikor a kúriát teljesen feljavították, a régi vakolat alól míves, késő reneszánsz kori stílusjegyeket hordozó, faragott kő ajtó- és ablakkeretek kerültek elő. Ezeken a kőelemeken akantusz levélsor és hármas pálcatagolású faragványok láthatók. Mai ajtó- és ablaknyílászáróit a 19. században készítették, a főbejárati ajtó egy budapesti műhelyben készült szecessziós stílusban. Az épület kőből és téglából épült, tetőszerkezete a helybeli ácsok ügyességét dicséri.

A kúria egykori járószintjének visszaállításakor az épület jobb oldalának nyugati sarkánál egy egykori ajtó igényesen faragott kőkeretét fordította ki az erőgép. Ezt az emléket 1727-ben faragták, és tökéletes hasonlóságot mutat az egykori kisborosnyói Tompa-kúria faragott kőtornácának ajtóbélletével, amelynél egy évvel korábbra datálható. Minden valószínűség szerint ugyanaz a kőfaragó mester, csoport vagy iskola igényes munkája. Ezt az emléket is a múzeum kőtárában őrzik.
A kúria ma ismét a Damokos-család tulajdona.

Látogathatóság:
A múzeum nyitva tart reggeltől estig, ünnepnapokon is.

Szolgáltatások:
kiállítások, kézműves mesterségek bemutatása, oktatása, kézművestáborok, kulturális rendezvények szervezése

Kúriák Múzeumok, Kiállítások
Elérhetőség:
Tel.: 0040 746 103 796, 0040 267 367 612

E-mail: hpmuzeum@yahoo.com

facebook.com/haszmannpalmuzeum.ro