A kiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíksomlyói Ferences Kolostor rendezte 2001-ben, a nyomda alapításának 325. évfordulója alkalmával.

A somlyói nyomda alapítása I. Apafi Mihály (1661-1690) korára esik, amikor a fejedelemség területén hosszabb-rövidebb ideig még nyolc helyen folyt könyvnyomtatás: Sárospatakon, Kolozsváron, Szebenben, Brassóban, Gyulafehérváron, Szászsebesen, Keresden, Debrecenben. A többségükben protestáns nyomdák közül fejedelmi nyomdaként működött a Rákócziak által alapított pataki tipográfia, városi nyomdaként bérlők üzemeltették a szebeni és brassói nyomdát, ugyanúgy működött a török hódoltsági területhez legközelebb fekvő debreceni nyomda is. A Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári fejedelmi nyomda az 1658-as török-tatárdúlás következtében megszünt. A század hetvenes éveiben a sárospataki nyomdát Debrecenbe menekítették, a gyulafehérvári megmaradt részét pedig Apafi Mihály fejedelem az addigra gazdátlanná váló váradi tipográfiával egyesítette, a kolozsvári, valamint a nagyenyedi kollégiumoknak adományozta, és Kolozsvárra telepítette. A protestáns nyomdák mellett tevékenykedett egy ortodox román nyomda is (helyét többször változtatta, de mindvégig ugyanazzal a felszereléssel Gyulafehérváron, Szászsebesen és Szebenben). A keleti végen beindult a fejedelemség első katolikus tipográfiája Csíksomlyón, a ferences kolostorban. Ugyanebben az időszakban Magyarországon négy helységben folyt katolikus nyomtatás: a magyar katolicizmus két jelentős központjában, Pozsonyban és Nagyszombatban, a nyugati határszélen, Lorettomban, 1670-1672-ben, Nádasdy Ferenc főúr nyomdájában, és a kassai jezsuitáknál,1673-1674-ben. Országos hatású katolikus nyomda csak a nagyszombati jezsuita egyetemé volt, amely kiadványai nagy számával, példányszámával és terjesztésével kimagaslott a többi hazai nyomda közül. A század utolsó harmadára az addig protestáns főurak többségének katolikus hitre térésével, a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvés megtorlásaként további protestáns nyomdák már nem létesülhettek.

A 17. század utolsó negyedében és a 18. század elején, 1726-ig, amikor a kolozsvári jezsuita-nyomdát létesítették, Csíksomlyón működött az egyetlen erdélyi katolikus műhely. A jezsuiták nagyszombati egyetemi nyomdája mellett ez az egyetlen, több évszázadon át működő katolikus nyomda. Alapítása és működése szoros kapcsolatban állt az erdélyi katolicizmus és ellenreformáció megerősődésével és terjedésével. A nyomda alapítójának a szorgalmas és nagy tudású Kájoni János ferences atya tekinthető. Az ő kortársa és rendtársa, Modestus a Roma egykori erdélyi őr segítségével szerezte meg Rómából a nyomda működéséhez szükséges engedélyt. A Hitterjesztő Szent Kongregáció 1676. június 22-i római levele szerint a csíksomlyói ferencesek kinyomtathatták Aelius Donatus és Emmanuel Alvarus latin nyelvtanát, Cicero családi leveleit, valamint az abakuszt, a számvetéstáblát. A rendtársakon kívül Kájonit a kézisajtó és felszerelése megszerzésében, majd a könyvek kiadásában olyan erdélyi katolikus nemesek is támogatták, mint például Kornis Gáspár, Haller János és neje Kornis Kata, Bánffy Kristofné Farkas Margit, Torma István, Apor István, stb. Az alapítás éveiben a könyvnyomtatásban segítségére volt Kájoninak a Felvidékről származó Kassai András. Könyvkötőt ugyancsak Róma engedélyével a magyarországi Mariana Tartományból kapott.

A nyomda első ismert és irodalomtörténeti szempontból legjelentősebb kiadványa a Kájoni János által szerkesztett Cantionale Catholicum 1676-ból. Énekeskönyvét 1719-ben, 1805-ben és 1806-ban újra kinyomtatták. A népszerű énekgyűjteményt Székelyföld- és Moldva-szerte használták és használják a katolikusok. A nyomda létesítésétől fogva mélyen hatott a katolikus székelység művelődési-szellemi életére, hiszen kiadványainak atúlnyomó többsége magyar és latin nyelvű kegyességi munka és teológiai mű. Tevékenysége szorosan összefügg az ellenreformáció és a magyar katolicizmus programjaként a vidék katolikus iskolahálózatának a kialakulásával és fejlődésével is. A 18-19. században a barátok kézisajtóján több latin és magyar nyelvű tankönyvet nyomtattak ki: latin nyelvtant, katekizmust, ábécéskönyvet, számvetéstáblát, helyesírási szabályokat és módszertani könyveket.

Az 1848-1849-es forradalom idején a felkelők által lefoglalt műhelyben nyomtattak még számos kiáltványt és a magyar szabadságharc egyik lapját, a Hadi Lapot. Ez egyben az első székelyföldi hírlap. A Biró Sándor százados által szerkesztett forradalmi néplap értékes történeti forrás és a forradalmat, a szabadságharc ügyét szolgálta. Célkitűzései között jelentős helyen szerepel a felvilágosító tevékenység, a lakosság és a katonaság tájékoztatása a harctéri, valamint a külpolitikai eseményekről. A barátok megszenvedtek a lap és a kiáltványok kinyomtatásáért. A szabadságharcot követő üldöztetések idején meghurcolták őket, a nyomdát elkobozták. Az osztrák katonaság 5000 forintnyi hadisarcot rótt ki a kolostorra.

A könyvkötő műhely a 17. század első felében, feltehetően Somlyai Miklós első gvárdiánsága alatt kezdhette meg működését. A legrégebbi ismert kötése 1644-1650 között készült Marcus Bandinus marcianopolisi érsek és moldvai apostoli adminisztrátor számára. A somlyói kötések különböző stílusúak. Díszítésűkhez a vaknyomásos és az aranyozási technikát egyaránt használták. Itt a 17. században főleg német típusú, késő reneszánsz díszítésű bőrkötések készültek. A műhely 1676-tól a 19. század végéig a nyomdával párhuzamosan működött. 1676-ban a könyvkötő műhely történetében újabb korszak kezdődött. Ahogyan a nyomdát jól felfogott érdekből állították fel Kájoni Jánosék, úgy a könyvkötő műhely felújítását is a szükség diktálta. Ezután az erdélyi kötéstörténet különleges példáival, bizonyos értelemben csíksomlyói kiadói kötésekkel állunk szemben. Itt kötötték be a nyomdában kiadott könyveket, a híres könyvtár egyes darabjait, de külső megrendelésre is dolgoztak. Ez a második korszak a század végéig tart. Ebben az időszakban gyarapodott a díszítőelemek száma, és késő reneszánsz, átmeneti stílusú, valamint legyezőmintás kötések készültek. A 18. században részben folytatják az előző periódus stílusát, majd a század közepétől stílusváltás állt be, amikor újabb, rokokó mintás bélyegzőkkel gazdagítják a szerszámkészletet. Virágkorát a műhely a 17-18. században érte el. Ezt követően a nyomda és a könyvkötő műhely életében a hanyatlás korszaka következik, a kolostor kompáktorai főleg egyszerű és olcsóbb, egész- vagy félbőr-, ill. papírkötéseket készítettek.

A ferencesek a műhelyt kiválóan felszerelték, semmivel sem maradt le a kor színvonalán álló, akár külföldi tipográfiák mögött sem. Kisebb kihagyással végig üzemeltették, nemcsak a 17. század folyamán, hanem a továbbiakban is, valószínűleg 1900-ig. A 17. században 15, a 18. századból 80-nál több nyomtatvány megjelenéséről vannak ismereteink. A 18. században a ferencesek kétszer is bővítették a nyomda készletét, amikor Nagyszombatból és Nürnbergből vásároltak különböző típusú betűket. Az első évszázadban a műhelyt a kolostor valamelyik cellájában rendezték be, mígnem a 18. század hetvenes éveiben új helyiségbe költözött. 1778-ban a nyomdának külön épületet emeltek, amelyet a zárda nyugati szárnyához csatoltak. Ezt 1924-ben, a nyomda megszűnése után bontották le. A huszadik század elején a nyomdát a kolozsvári ferences kolostorba vitték, ahol 1906-tól a modern Szent Bonaventura Nyomda már üzemelt. Az egykori híres csíki nyomda felszerelését 1910 júliusában három ökrösszekéren szállították a csíkszeredai vasutállomásra. Teljes készlete látható volt még azon a kiállításon, amelyet az Erdélyi Ferences Rendtartomány a Szent Bonaventura Nyomda fennállásának a 20. évfordulóján, valamint a Kájoni János emlékére 1926-ban rendezett a kolozsvári kolostorban.

Most közel 125 nyomtatványt és könyvkötést mutatunk be a következő csoportosításban: egyrészt az 1676-1700 közötti nyomtatványok, másrészt a 18-19. századi tankönyvek, ferences szerzők munkái, énekes-, imádságos- és liturgikus könyvek, vallásos társulatok kiadványai, vitairatok, jogi művek, búcsús kiadványok, a nyomda számadáskönyvei és a könyvkötészet példányai kerültek kiállításra. Ezen kívül a tárlaton a nyomda fennmaradt felszerelését láthatja még a múzeumi vendég: a 18. században felújított Kájoni-féle kézisajtót, a könyvillusztrációk és szentképek rézmetszet lemezeit, valamint a könyvkötészet szerszámait.