A Bodzafordulói-hegyvidék és a Háromszéki medence határvonalán épült település 565 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Napjainkban Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely után Kovászna megye harmadik legnagyobb városa. Lakóinak száma 1992-ben 12 064 volt, melyből 8136 magyar.
Nevét, akárcsak a kenyeret bekelesztő kovász, a szláv eredetű kvasz-ból nyerte, amely savanyút jelent.

A városban figyelmet érdemel a belvárosi református templom. Előterében, a védett millenniumi fák között áll a millecentenáriumi és a magyar szabadságharc hősei emlékének tisztelgő emlékmű. A bejárati székely kapu a magyar szabadságharc 150 éves évfordulójára épült.
A cinteremben áll egy kis faragott székelykapu, melyet 1940. szeptember 17-én állítottak Észak-Erdély felszabadításának alkalmából.
A református parókia bejáratát is egy monumentális, háromszéki típusú székelykapu díszíti.
A templom melletti papilak irodalomtörténeti emlékhely. A falon egy emléktábla jelzi, hogy itt született az író és színész Ignácz Rózsa (1909-1979).

Kovászna központjában állandó jellegű képtár működik.
A művelődési ház előterében állították fel Kőrösi Csoma Sándor szobrát, az ún. Deák-kertben pedig épűlőfélben van a Kőrösi Csoma Sándor-Emlékmúzeum. Itt rendezik meg minden év áprilisában a Kőrösi Csoma Sándor Napok elnevezésű rendezvénysorozatot.